Bíztam a kapitányságban

A tavalyi szezon után a mostaniban is tengerentúli csapatkapitánya lett együttesünknek, a Vasas Óbudának: Meredith Hardyt Kayla Haneline váltotta. Amerikai centerünkkel megválasztása és a kapitánysággal járó feladatai mellett a hétvégi, Nyíregyháza elleni rangadóról is szót ejtettünk.

– Számítottál-e arra, hogy csapatkapitány leszel?
– Bíztam benne, mert az előszezon során sokszor én voltam az, aki biztatta a lányokat, aki megpróbálta őket bátorítani, a megfelelő irányba terelni akkor, mikor nem úgy mentek a dolgok, ahogy azt szerettük volna. Ezek alapján ugyan reméltem, hogy kapitány lehetek, de azt nem mondanám, hogy vártam volna. Mindenesetre hálás vagyok a lányoknak, hogy megszavaztak.

– Te kire szavaztál?
– Bevallom, hogy magamra. Az a filozófiám, hogy ha te nem bízol magadban, hogyan várhatod el másoktól, hogy bízzanak benned? Nekem megvan az önmagamba vetett hitem. Az egyetemen két évig én voltam a csapatkapitány, úgyhogy van ebben rutinom. Persze nem tudtam pontosan, hogy Európába igazolva mi lesz a felállás, milyen szerepem lesz az új együttesemben, de pár hét együtt edzés, együtt meccselés után kialakult.

– Mitől lesz egy kapitányból jó kapitány?
– Nemcsak az edzéseken kell példát mutatnod azzal, hogy minden feladatot maximálisan teljesítesz, hanem bátorítólag is fel kell lépned, amikor a helyzet úgy kívánja. Arra kell sarkallnod a csapattársaidat, hogy jobbak akarjanak lenni. És itt nemcsak arról van szó, hogy csapatként legyünk jobbak, hanem a játékosoknak egyénileg is fejlődniük kell. Szükség van arra, hogy higgyenek és bízzanak magukban, mert akkor tudunk közösen is jobban teljesíteni, ha minden nap mindenki egy kicsit jobb akar lenni, mint azt megelőzően volt. Fontos, hogy tudjunk együtt, egymásért dolgozni, de ugyanakkor nem vagyunk egyformák: mindenkinek oda kell tenni a pályára a maga egyéniségét is. Akkor leszünk jók, ha ez a kettő együtt tud működni.

– Milyen nehéz akkor vezérnek előlépni, amikor nem úgy meg a játék, ahogy szeretnéd, szeretnétek?
– Amikor nem sikerülnek a dolgaink, mindig nehezebb meggyőzni a társakat arról, hogy el tudjuk érni, amit akarunk. Olyankor mindenki sokkal jobban figyel magára, próbálja javítani, ami nem megy, de akkor is szükség van arra, hogy egymást is segítsük a pályán. Nem lehet minden összecsapást megnyerni, de nagyon fontos, hogy egy esetleges vereségből is tanuljunk, építkezzünk.

– Mennyire jelent az nehézséget, hogy centerként nem vagy végig a pályán?
– Semennyire, mert mindig van játékmegszakítás, amikor tudok kommunikálni akár a pályán lévőkkel is. Ráadásul a cseresarok soha nem csöndes, az ott lévőknek is mindig együtt kell élniük a játékkal, hiszen ki tudja, kinek mikor kell beállnia. Meg amúgy is fontos, hogy a pályán lévők kintről is érezzék, hogy velük vagyunk, mögöttük állunk.

– Csak bátorítod a lányokat, vagy taktikai, technikai tanácsokat is adsz nekik?
– Igyekszem mindent csinálni, de azt azért látni kell, hogy nem vagyok átló vagy liberó. Nyilván ettől függetlenül van, amit másként látok, főleg, amikor kívülről nézem a mérkőzést. Olyan tanácsokra kell inkább gondolni, mint hogy lassabban ugorjunk a blokknál, mélyebben védekezzünk. Jó dolog, ha látod, hogy megfogadják a tanácsodat, de egyébként alapverően is jellemző erre a csapatra, hogy segítjük egymást.

– Milyen a kapcsolatod a vezetőedzővel?
– Jó, bár az is igaz, hogy még nem beszéltünk túl sokat. De ez most, hogy kapitány lettem, nyilvánvalóan meg fog változni. Ettől függetlenül szeretem, jó, karakteres edzőnek tartom, tetszik, amiket mond és amiket csinálunk a tréningeken.

– Mire számítasz a Nyíregyháza elleni találkozón, mely az első rangadónk lesz idén, és a jövő heti, szintén ellenük vívandó Közép-európai Liga-találkozó előtt lélektanilag is fontos lehet?
– Jó csapattal fogunk találkozni, jó játékosok lesznek a háló túloldalán, de nálunk is van belőle bőven. Azt várom, hogy nagy energiával játszva, a kellő izgatottsággal lépjünk pályára, mert ez a találkozó kiváló esély arra, hogy megnézzük, hol járunk a csapatépítésben. A felkészülési időszakban kikaptunk tőlük, de ez most egy másik meccs lesz – remélhetőleg más végeredménnyel!

Fotók: Vasas Attila