Bleicher Réka a Vasasban folytatja!

Az MTK-hoz távozó Durst Anna pótlására nem akárkit szerződtetett bajnokcsapatunk, a Vasas Óbuda: a magyar válogatott Bleicher Réka lesz csapatkapitányunk, Ana Tiemi párja a 2019-2020-as szezonban. Réka az Újpesttől érkezik a Folyondár utcába, bemutatkozó interjúját alább olvashatjátok.

– Sok klubban megfordultál már pályafutásod alatt, de a Vasasban még nem. Volt benned olyan érzés, hogy kerülgetitek kicsit egymást a csapattal, és előbb-utóbb kikötsz majd itt?

– Valóban, sok klubot megjártam – aminek azért van egy nem feltétlenül pozitív üzenete is –, de piros-kékben még nem játszottam. Őszintén szólva nagyon várom, hogy Vasas-mezben lépjek pályára, mert már amikor utánpótláskorú voltam, akkor is ellenük játszani, ellenük nyerni mindig nagy kihívás volt. Ez a felnőtt mezőnyben sem volt másképp, amikor sikerült a Vasast elkapnunk, nagy fegyvertény volt. Most, hogy bajnok lett a Vasas, különösen nagy megtiszteltetés volt, hogy ismét szóba került a nevem a csapatnál, és ez bár közhelyesen hangzik, de tényleg így gondolom. A múltban nem egyszer beszéltem már Sarlós Marcival, talán mostanra értem meg erre a döntésre.

– Milyennek láttad kívülállóként, a háló túloldaláról a később bajnoki címet nyerő Vasast?

– Az előző szezonunk jól indult, megvertük a Békéscsabát és a Vasast is, és őszintén szólva tőletek jobban tartottunk, mint a BRSE-től, így azt a győzelmet nagyobb fegyvertényként éltük meg. Később ez a félelmünk be is igazolódott, ez a Vasas láthatóan nem az a csapat volt, amelyik egy évvel korábban majdnem kiesett… Akkor még nem állt össze minden építőkocka a Vasasnál, a játékosok kis túlzással a pályán mutatkoztak be egymásnak, de a kemény munka a szezon második felére megtérült, hiszen – többek között az UTE-t is legyőzve – bajnoki címet nyertek. Jövőre nem ez lesz, a mag együtt maradt: a láthatóan kemény munka mellett ez is imponált.

– Emiatt nincs benned félelem? Mégis csak egy összeállt, jól működő gépezetbe, jó szellemiségű csapatba érkezel talán a legfontosabb posztra.

– Mivel már egy ideje tudom, hogy ide szerződök, a válogatottban Bernivel, Katával sokat beszélgettünk arról, milyen is volt a csapat. Megerősítettek abban, amit gondoltam, hogy egyáltalán nem egy zárkózott közösség voltak, szóval nem aggódom. Amúgy is annak a híve vagyok, hogy ha emberileg el tudom magam fogadtatni a többiekkel, akkor a jó játék is társulni fog hozzá. Azt gondolom, a játékosok vannak olyan profik, hogy ezzel ne legyen gondom, biztos vagyok abban, hogy gördülékeny lesz a beilleszkedésem.

– Az elmúlt években szinte minden csapatodban kimondottan első számú feladó voltál, most viszont a magyar mezőny talán legjobb játékmestere lesz a társad. Nem félsz attól, hogy kevesebb lehetőséged lesz megmutatni magad?

– Őszintén szólva állok a kihívás elé! Eddig minden klubomban a feladótársammal volt a legjobb a viszonyom, úgyhogy nem gondolnám, hogy bármi konfliktus lesz közöttünk Anával. A válogatottban Tálas Zsuzsival is nagyon jól kijövünk, noha egymás konkurenciái vagyunk. Sosem voltam az a furkálódós típus, Ana sem tűnik annak. Kívülről rendkívül profi játékosnak tűnik, tisztelem a múltja, az elért eredményei, és az előző szezonban mutatott teljesítménye miatt, szeretnék a lehető legtöbbet tanulni tőle, kihasználni azt, hogy itt van és a magyar bajnokságban játszik. Ha körbenézek a mezőnyben, és egy feladót kell választanom, aki mellé-mögé beállok, akkor vakon őt választanám. Eddig mindig próbáltam úgy alakítani a pályafutásomat, hogy sokat játsszak, kezdő legyek, de aztán sokszor magamra is voltam utalva. Most úgy döntöttem, megnézem a másik utat, Kubától és Anától is szeretnék minél többet tanulni, ellesni a profi mentalitást.

– Kicsit más ez a nyarad, mint a korábbiak, hiszen a felnőtt válogatott helyett, mellett ezúttal az Universiade-csapattal (is) készülsz. Azt is élvezed?

– Igen, nagyon jól érzem magam, bár nyilván nem lehet összehasonlítani a felnőtt válogatottal. Mások itt az edzések, nyilván a játékosok sem ugyanazt a szintet képviselik, mint a nagycsapatnál, de mindenki kőkeményen beleteszi a munkát az edzésekbe, mindenki fejlődni akar, jobbá válni. Amikor idejöttem, még kicsit félszeg volt a társaság, azóta viszont mindenkinek kinyílt a csipája, megy az oltogatás ezerrel, nagyon jó lett a légkör. Annak is nagyon örülök, hogy mint a keret második legidősebb tagjához, a többiek sokszor hozzám jönnek oda tanácsot kérni, én pedig – természetesen a vezetőedző, Leiszt Máté beleegyezésével – igyekszem segíteni nekik. Vidám, fiatal társaságunk van, de őszintén szólva fogalmunk sincs, milyen játékerőt fogunk képviselni. Rég volt magyar női cspat Universiadén, szeretnénk a lehető legjobban szerepelni.

– Klubszezon, felnőtt válogatott, egyetemi válogatott, majd megint felnőtt válogatott, ha minden jól, megy Európa-bajnokság, majd megint klubszezon. Lehet ezt bírni?

– Nem egyszerű… Jan De Brandt szövetségi kapitánnyal abban maradtam, hogy az Universiade után mindenképpen elmegyek a csapattal a spanyolországi és a görögországi edzőtáborba, de utána ha úgy érzem, hogy kezdek kiégni, akkor ad pár szabadnapot. Mondjuk sokat biztos nem, főleg, ha számít majd rám az Eb-csapatban, mert akkor az hogy néz ki, hogy a többiek edzenek, én meg pihengetek… Nyilván figyelek magamra, mert nem szeretnék besokallni, de szerintem nem lesz gond.

– Említetted, hogy egy ideje tudod, hogy a Vasasban folytatod: ennek fényében beszélgettél már Katával, Bernivel, illetve az Universiade-csapatban Lillával, Gyimes Zsófival?

– Persze, sokszor szóba került a következő szezon, egy-egy nem olyan jó feladásnál mindig egymásra nézünk, és mondjuk: majd a Vasasban már jó lesz! Elkezdtük már mindannyiukkal megérezni egymást, ami nyilván segítség lesz majd szeptemberben. Csak erre az alapra kell majd rátenni Kuba edzéseit.

– Nem titok, hogy Villám Lilla az egyik legjobb barátnőd. Vele beszéltél a csapatról, mielőtt aláírtál?

– Minimálisan, ugyanis szezonok közben van egy olyan megállapodásunk, hogy nem beszélünk a saját csapatunkról, nem adunk ki belsős információkat a másiknak – ezt mindig tiszteletben tartottuk. Nyilván egyszer-kétszer, érintőlegesen így is szóba kerültek bizonyos dolgok, de ez alapján nem tudtam meg semmi extrát, maximum annyit, hogy ő nagyon jól érzi magát. Az meg egyébként a közösségi médiás posztokból is látszott, hogy jó a csapatszellem, sok pályán kívüli programot is szerveztek a lányok, szóval erről nem igazán kellett beszélnünk… Ha pedig edzésen kívül is jó a hangulat, akkor értelemszerűen a pályán is gondolkodás nélkül meghalsz a másikért…

Sarlós Márton, a Vasas Röplabda Kft. ügyvezetője azt mondta, Rékának nemcsak a következő szezonban, hanem hosszú távon is fontos szerepet szánnak.

„Örülök, hogy egy ilyen kaliberű játékost tudtunk szerződtetni Durst Anna távozását követően. Bízom abban, hogy Réka a munkájával és a hozzálllásával is bizonyítja majd, hogy idővel méltó utódja lehet Anának. Szeretnénk már a mostani szezonban is minél több bizonyítási lehetőséget adni neki, mert fontos, hogy minél többet tanuljon” – mondta Sarlós Márton.

———————————————————————-

NÉVJEGY
Név: Bleicher Réka
Poszt: feladó
Születési hely, idő: Budapest, 1995.10.15.
Magasság: 187 cm
Súly: 70 kg
Eddigi klubjai: BSE (2012-2013), TFSE (2013-2014), MTK (2014-2015), Budaörs (2015), Jászberény (2015-2017), UTE (2017-2019)
Legjobb eredményei: bajnoki bronzérmes (2018), Magyar Kupa-bronzérmes (2016)