2019.05.08.
Tiemi: Az egységünkben volt az erőnk

Élete egyik legjobb szezonját tudhatja maga mögött feladónk és csapatkapitányunk, Ana Tiemi.

Utolsó magyarországi napján kértük meg brazil feladónkat és csapatkapitányunkat, Ana Tiemit arra, jó pár napot aludva a bajnoki címre értékelje a másfél hete véget ért szezont.

„Amikor idejöttem, nyilván volt bennem némi félelem, mi lesz, milyen lesz a város, a csapat, az edzések, de nagyon hamar minden aggodalmam tovaszállt – emlékezett vissza a tavaly augusztusi történésekre Ana egy kávé mellett. – Így tíz hónappal később azt mondhatom, megérte idejönni, hálás vagyok, hogy ezért a klubért játszhattam, hogy ilyen csapattársaim voltak, és hogy aranyéremmel zártuk a szezont.”

Arra a kérdésre, hogy mikor érezte először, hogy a szezon előtt kitűzött célok elérhetőek, az első nyíregyházi győzelmünket jelölte meg.

„Addig is éreztem, hogy napról napra erősebbek vagyunk nemcsak a pályán, hanem azon kívül is, de ott bizonyítottuk be először magunknak és mindenki másnak is, hogy tudunk nagyon jó színvonalú röplabdát játszani. Már akkor is megvolt bennünk az, ami aztán egész szezonban végigkísért bennünket: vigyáztunk egymásra, támogattuk egymást, jóban rosszban igazi csapatként voltunk együtt” – fogalmazott feladónk.

A 31 éves játékos elmondta, ebben a sikerben egyértelműen Kubának (Jakub Głuszak vezetőedzőnek) volt a legfontosabb szerepe. A maga részéről meglepődött, hogy ilyen jó szakembert ismerhetett meg a lengyel szakvezetőben, ugyanakkor nagyon örül, hogy együtt dolgozhatott vele egy szezonon át – és még boldogabb, hogy ezt a következő idényben is megteheti.

„Talán a legendás brazil szövetségi kapitányhoz, José Roberto Guimaraes tudom csak őt hasonlítani azok közül az edzők közül, akikkel dolgoztam.”

És hogy mi Kuba titka? Ana erre is választ adott.

„A férfiak – beleértve az edzőket is – nem sokan értik meg a nőket, azt, hogy miként kell kezelni ennyi lányt egyszerre. Ő ebben nagyon jó, és ez elsősorban a nehéz helyzetekben nyilvánult meg. Amikor a legnagyobb bajban voltunk, akkor sem lehúzott minket, hanem mindig volt mindenkihez egy-két bátorító szava. Ennek köszönhetően mi sem álltunk le soha, mert azt mégse hagyhattuk, hogy az edző jobban bízzon bennünk, mint mi saját magunkban.”

Feladónk arcán a mérkőzések közben sokszor inkább a fáradtság látszott, mintsem a játék élvezete, de mint rávilágított, ez teljesen tudatos volt, ugyanis feladóként és csapatkapitányként nem volt szabad, hogy akár csak egyszer is elragadják az érzelmei. A fáradtsággal kapcsolatos kérdésre elmondta, valóban hosszú volt a szezon számára is, nagyon sok meccset kellett játszania, és az ő korában nem mindig esett jól lemenni az edzésekre – ráadásul feladóként futhatott rendesen a mérkőzéseken –, ugyanakkor tőle akár holnap is kezdődne az új szezon, bírná.

„Az idény során a legzavaróbb a folyamatos ujjsérülésem volt: amikor az első rendbe jött, azonnal megsérült a másik… A nyár legfontosabb feladata számomra, hogy ezt mielőbb rendben rakjam, mert sokszor nem tudtam azt nyújtani, amit szerettem volna” – nyilatkozta ennek kapcsán Ana.

Amikor a szezon kulcspillanatairól, valamint a nehéz január utáni talpra állásról kérdeztük, mindkettővel kapcsolatban ismét Kubát emelte ki: az ő pozitivizmusa mellett a csapat összetartása segített abban, hogy kikeveredjünk a gödörből.

„Nyilván szomorúak voltunk a két kiesés miatt, de két út állt előttünk: hagyjuk, hogy ez az érzés eluralkodjon rajtunk, vagy lezárjuk a szezonnak azt a részét, és a továbbiakban az előttünk álló egyetlen célra, a bajnokság megnyerésére koncentrálunk. Nem hagytuk magunkat, felálltunk, és közösen, a fejünket leszegve elkezdtünk dolgozni a bajnoki címért” – mondta honlapunknak feladónk, akinek az idény során liberónk, Nikolina Bozicevic volt a legnagyobb támasza játékostársak közül.

A saját szerepével kapcsolatban szerényen fogalmazott, ugyanis meglátása szerint lehetett volna ő a világ legjobb csapatkapitánya, ha a körülötte lévő csapattársak nem olyanok lettek volna, amilyenek, akkor nem tudott volna mit tenni.

„Azt azért éreztem, hogy – a korom vagy a tapasztalatom miatt, ki tudja – a többiek tiszteltek, így nekem nem volt más dolgom, mint példát mutatni mind az edzéseken, mind a mérkőzéseken. A döntő előtt azt éreztem a csapaton, hogy magabiztos, mert a Nyíregyháza ellen minden alkalommal jól játszottunk. A fináléban is rájuk tudtuk erőltetni az akaratunkat, még ha az első két meccs pokolian nehéz is volt” – reflektált a fináléra kapitányunk.

Nyári terveivel kapcsolatban elmondta, hazautazása után az első időszak a családé lesz, majd jönnek a barátok, aztán pedig szép lassan újrakezdi az edzéseket, mert „nem olyan sok az a három hónap, ami hátra van a következő alapozás kezdetéig”. Hozzátette, a következő szezon ráadásul nehezebb is lesz, hiszen mi vagyunk a bajnokok, mindenki ránk fog majd vadászni – ráadásul jön a Bajnokok Ligája, amiben (bármennyire is furcsa), Ana először szerepelhet majd.

„Természetesen izgalommal várom a BL-t, meglátjuk, mire jutunk. Lehet, hogy furcsán hangzik, de nem is saját magam miatt izgulok, hanem amiatt, milyen lehetőséghez jutott ezzel a klub, illetve az itt játszók. Most minden játékos saját bőrén tapasztalhatja meg, milyen is a világelit ellen pályára lépni.”