Fiatal átlónk már a mögöttünk hagyott idényben is első számú együttesünkkel edzett.

Eszti a mögöttünk hagyott idény elején, Erőss Mirtill sajnálatos sérülése miatt került fel a nagycsapat keretébe, s végül az élet úgy hozta, hogy az egész idényben ott edzett, a Vasas SC-be „csak” a mérkőzésekre járt le.
„Az elején nagyon megterhelő volt az egész, különösen az iskolát volt nehéz összeegyeztetni a két csapat meccseivel, az utazásokkal és az edzésekkel, de az idény második felére minden szinkronba került. Összességében nagyon jó volt ez a szezon (a Vasas SC-nek még két mérkőzése hátra van – a szerk.), különleges érzés magyar bajnoknak lenni főleg úgy, hogy augusztusban nem gondoltam erre. Azt gondolom, hogy amit az Óbudában tanultam edzéseken, azt sikerült megmutatnom az SC-s mérkőzéseken” – mondta honlapunknak a még mindig csak 16 éves feladóátló.
Eszti saját meglátása szerint fizikálisan fejlődött a legtöbbet az elmúlt hónapokban, annak pedig, hogy az újabb remek idényének válogatott meghívó lett a jutalma, nagyon örült – különösen, hogy ikertestvére, Anna is bekerült Alessandro Chiappini nemzeti csapatába.
„Nagyon várom, hogy ennek az új kalandnak is együtt vágjunk neki, kíváncsi vagyok, milyenek ott az edzések. A mostani szezonban egyébként a legelején nagyon fura volt, hogy Pannival (Eszter testvére – a szerk.) nem együtt edzettünk, mert eddig még soha nem voltunk másik csapatban. Kevesebb időt töltöttünk együtt a pályán is, de nem érzem, hogy a szinkron elveszett volna közöttünk, főleg, hogy a suliban és otthon is azért sok időt töltöttünk együtt. Az pedig külön nagy segítség volt nekem, hogy amikor én nem tudtam iskolába menni, ő mindig hozta nekem a házit” – mesélte mosolyogva Eszti a mindennapi, röplabdán kívüli megpróbáltatásokról.
Átlónk kiemelte, egyszerű azért nem volt, hogy az SC-hez csak a meccsekre „esett be”, de a szezon második felére így is egyre jobban összeszokott a feladókkal, ennek is volt köszönhető, hogy a mostani idényben sokkal jobban szerepelnek, mint az első extraligás évadban. Ebben szerinte kulcsszerepe van annak, hogy már volt egy évük akklimatizálódni az élvonalhoz, emellett úgy érzi, jobban is akarnak a meccseken.
Esztinek december végén és januárban az utánpótlás-válogatottban is „jelenése volt”: a szintén Kőnig Gábor edzette U18-as csapat ugyanis Európa-bajnoki selejtezőn szerepelt, és egymás után másodszor közvetlenül ki is jutott a nyári kontinenstornára.
„A december már előtte sem volt egyszerű, ugyanis nagyon sok dupla meccsünk volt, ami nagyon megterhelő volt, főleg, hogy a félévzáró dolgozatainkat is akkor írtuk. A válogatottat ennek ellenére sem éltem meg tehernek mert nagyon szeretek ott játszani, ráadásul így, hogy egyből kijutottunk az Eb-re, nem kellett márciusban pótselejtezőt játszanunk, ami leegyszerűsítette az életünket” – tekintett vissza a kvalifikációra a válogatott kulcsembere.
És hogy mindezt hogy bírja?
„Hát, pihenni nem nagyon volt időm, hiszen sokszor hétköznap voltak szabadnapjaink, amikor én az iskolában ültem. De amikor akadt, akkor igyekeztem regenerálódni, illetve a családdal, barátaimmal minél több időt tölteni. Az utóbbi időben megint rákaptam az olvasásra, és olykor szeretem béna tv-műsorokkal is kikapcsolni az agyam” – fogalmazott Zsombók Eszter.
Fiatal játékosunk elmondta, a nagycsapatnál soha senki egy pillanatig sem éreztette vele, hogy ő a legfiatalabb, ennek maximum annyiból volt jelentősége, hogy a hengeres bőröndöt mindig neki és Csereklye Zsófinak kellett vinnie.
„Egész évben nagyon jól éreztem magam, mindenki kedves volt, ha hibáztam, próbáltak segíteni. Az pedig, hogy Marci és a szakmai stáb a nagycsapatban számol velem a következő szezonban, jó visszacsatolás volt arra nézve, hogy jó úton járok. Izgatottan várom már most az új szezont, mert nagyon jó volt megtapasztalni, milyen a profi, felnőtt munka. Nyilván az furcsa lesz, hogy Kőnig Gábor ennyi év után nem lesz a vezetőedzőm, mert nagyon szeretek vele együtt dolgozni, de mivel egyikünk sem megy sehova, fogunk még találkozni!” – mondta mosolyogva a Vasas SC tréneréről Zsombók Eszter.