Kőnig Gábor: büszke vagyok a csapatomra

Múlt csütörtökön a TFSE otthonában zárult NB I-es csapatunk számára az idény: fővárosi riválisunk a Folyondár utcai 3-2-es sikere után odahaza 3-1-re nyert, ezzel bajnokként jutott fel az Extraligába, míg a mieink azok után, hogy megnyerték az alapszakaszt, az egy évvel korábbi bronzérmet ezüstre „váltották”.

„Még mindig vegyes érzések vannak bennem, de tudtuk, hogy az alapszakasz és a rájátszás két külön bajnokság lesz, ráadásul utóbbiba nem a legjobb időszakban fogunk megérkezni. Éppen ezért is mondtam a lányoknak a díjátadó után, hogy az egész szezont, a sérüléseket, egyéb problémákat figyelembe véve ez az ezüst sokkal értékesebb, mint az egy évvel korábbi meglepetésbronz” – mondta honlapunknak adott szezonértékelő interjújában Kőnig Gábor.

A szakember kiemelte, büszke a játékosaira, és nagyon reméli, hogy ők is büszkék saját magukra, mert van rá okuk.

„A sok, menet közbeni probléma ellenére is azt mondom, most, a rájátszásban volt csapatszinten a legnehezebb időszakunk, mert sokakra olyan erőpróba várt, amit még soha nem éltek át, így nem csak a meccsekre és az edzésekre figyeltek” – utalt az érettségire a tréner, aki szerint az sem segített a helyzetükön, hogy voltak játékosai, akik pont az utolsó pillanatokra dőltek ki, illetve olyanok is, akik hosszú kihagyás után tudtak csak visszatérni a rájátszásra.

Vezetőedzőnk számára a legnagyobb szakmai kihívás éppen ezért az volt, hogy amikor foghíjas keretnek kellett edzést tartania, akkor se induljon el a játékosokban semmi olyan gondolat, hogy csak a túlélésre mennek, hanem az ellett, hogy lebegjen a szemük előtt, hogy kihozzák a maximumot minden egyes mérkőzésből.

„Volt, hogy feladó nélkül, volt, hogy centerek nélkül kellett edzést tartanom, de ez a csapat soha nem adta fel, még akkor sem, amikor sokszor azt sem tudtuk, hogy fogunk egy adott hétvégén kiállni… Több olyan összecsapásunk is volt, amikor semmi előjele nem volt még annak sem, hogy jó meccset tudunk játszani, nemhogy annak, hogy nyerhetünk. Annak ellenére, hogy egy felnőtt bajnokságban léptünk pályára, a kereten belüli körülményeink sokszor nem olyanok voltak” – tekintett vissza az idény egészére Kőnig.

A tréner arra is kitért, hogy nyilván sokszor az is nehézséget okozott, hogy az extraligás csapatot kellett játékosokkal kisegíteniük, ugyanakkor tudja, hogy „ez a dolguk”, az egész fiókcsapatos modellnek az a lényege, hogy a játékosokat felkészítsék az élvonalra.

„Nyilván nem volt egyszerű menedzselni azt, ha egy játékos például elutazott egy Bajnokok Ligája-meccsre, és hétfőtől csütörtökig nem láttuk edzésen… Ugyanakkor azt látni kell, hogy a játékosoknak ezek a környezetváltozások, a más ritmus, a meccsek hangulata olyan pozitív töltetet ad, ami nem pótolható, és amiből aztán tudnak építkezni a nehezebb pillanatokban, így aztán mindig örömmel adtuk, akit hívtak” – mondta a szakvezető.

Hozzátette, hogy tanítványai az ilyen lehetőségektől „nem szálltak el”, csapaton belül megbeszélték az élményeket, de az edzésen már mindenki maximális koncentrációval, csak a saját csapatára figyelve dolgozott, mert mindannyian tisztában voltak azzal, hogy nekik jelenleg az NB I-ben van tennivalójuk.

A szezon előtt érkezett játékosokra vonatkozó kérdésre válaszolva több röplabdázóra is külön kitért.

A Békéscsabáról szerződtetett Sinka Dalmáról azt mondta: a sérülésééig szépen fokozatosan egyre jobban illeszkedett be és nyújtott javuló teljesítményt, amiben nagy szerepe volt annak, hogy több jó barátnője is a Vasast erősíti.
A Kecskemétről érkezett Kiss Lilla szerinte szintén gyorsan felvette a ritmust, és bár az elején tartott attól, hogy felkerül Budapestre, a társak gyorsan befogadták és egyre inkább olyan arcát is meg tudta mutatni, amit korábban nem. Mindkettejük kapcsán elmondta, hogy több meccset is ők döntöttek el vagy csereként beállva megfordítottak, ami igen pozitív.
A „házon belüli” erősítések közül Kömpf Grétát egész idényben sok sérülés hátráltatta, Altorjay Virágnak pedig „idő kellett, hogy saját magával elfogadtassa, hogy beleillik ebbe gépezetbe”. Amikor ez sikerült, ő is kifejezetten jó teljesítményre volt képes.

A sok centersérülés miatt a rájátszásban kezdőként is lehetőséget kapó Szemler Krinával kapcsolatban arról beszélt, annak ellenére remekül megállta a helyét, hogy az U17-es és az U20-as csapatban is számítottak rá, így sokszor „azt sem tudta, merre van arccal előre”, és amikor kellett, Engin Lilire is bátran számíthatott.

„Azt gondolom, az első idényhez képest tudtunk játékban is előre lépni, a legfontosabb játékelem, amiben ez sikerült, az talán a magas labdákból való támadások hatékonysága volt. Összességében a nyitásfogadásunk is stabilabb lett, és sok téthelyzetet jobban tudtunk kezelni, mint egy idénnyel korábban. A csapatjátékunk is rendben volt, tudtunk még egy fokkal gyorsabban játszani, és azon leszünk, hogy a továbbiakban is az erősségeinket tovább erősítsük, a gyengeségeinket pedig fejlesszük” – jelentette ki a szakember, aki kérdésünkre külön kitért Botyánszki Fannira is, aki talán a legtöbbet fejlődött játékosunk volt a szezonban.

A négyesütőről elmondta: korábban is bízott abban, hogy később érő típus és a társainál talán több időre van szüksége ahhoz, hogy ilyen teljesítményt nyújtson, ez pedig a mostani szezonban úgy tűnt, be is bizonyosodott.

„A saját meglátása is az volt, rengeteget fejlődött abban, hogy a régi énje, ha a meccsek elején nem úgy sikerültek a megoldásai, vagy megtalálták a nyitásokkal, akkor feladta volna, de ez ebben a szezonban már nem így volt. Ki tudta magát rángatni az esetleges gödörből meccsen belül is, mentálisan érzett magában annyit, hogy bármi történt, pozitív tudott maradni. Sokszor vette a hátára a csapatot, de a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy ha épp neki nem ment úgy, ahogy kellett volna, tudtunk váltani és mindig volt valaki, aki átvette a terhet és húzóemberré vált” – mondta utánpótlás-válogatott játékosáról a szakvezető.

A fiókcsapat létrehozásáról két év távlatában is azt mondta, a projekt úgy látszik, elérte a célját, tudnak a fiatal játékosoknak átmenetet adni az U20-as bajokság és az Extraliga között, továbbá azok a röplabdázók, akik az egyetem mellett a magasabb szintű csapatban való szereplést adott esetben nem vállalnák, nem vesznek el, és láthatják, hogy igenis tanulmányaik mellett is lehet keresnivalójuk a sportágban.

„Az, hogy a mi esetünkben mindez két szezon alatt két éremmel is párosult, plusz öröm, de sosem ez a cél, nem rakunk a lányokra semmi ilyen jellegű terhet, nekik belülről jön az effajta késztetés. Persze az látszott, hogy jó keretünk van, ugyanakkor a mostani bajnokságban senki ellen nem lehetett biztosra menni, sok meglepetés született menet közben, de szerencsére a mi csapatunk az elejétől a végéig koncentrált tudott maradni” – értékelte az NB I-et a tréner.

Kőnig Gábor hozzátette, az továbbra is mindenkinek nagy kihívás, hogy az utánpótlástornákkal ellentétben itt nincs több hét egy-egy hiba kijavítására, hiszen minden hétvégén mérkőzés van, amikre fel kell készülni, élesnek kell maradni.

„Emellett a különedzések megszervezése igényel még sok pluszmunkát, mert van aki az iskolából hétfőn délelőtt, van aki szerda kora délután, vagy éppen csütörtök kora reggel tud eljönni. Kollégámmal, Nagy Fannival azonban szerencsére ezt is jól tudtuk menedzselni, így mindenkinek, aki szeretett volna, tudtunk egyéni képzéseket is tartani” – jelentette ki a szakember.

A játékoskeretet érintő kérdésre Kőnig egyelőre csak annyit tudott mondani, hogy biztosan lesznek a csapatban változások, de a cél továbbra is ugyanaz, mint eddig: a saját értékeinket megtartani és őket be- és felépíteni, amennyire csak lehet.

„A végén pedig szeretnék ismét köszönetet mondani szurkolóinknak, akik időt, pénzt és energiát nem kímélve, olykor az extraligás csapat mecsét +beáldozva+ nemcsak otthon, de idegenben is fantasztikus hangulatot teremtettek. Remélem, a következő szezonban is számíthatunk majd rájuk, mert nekik is nagy szerepük van abban, hogy ez az idény ilyen szépen alakult” – zárta a vezetőedző.