Märcz Mira az Extraligában bizonyíthat

NB I-es csapatunk eddigi kapitánya lesz a következő idényben a Vasas Óbuda egyik feladója.

Az újabb duplázást hozó bajnoki szezon alatt nemcsak a pályán, hanem a háttérben is kemény munka zajlott, ugyanis a sikerek kivívása mellett a következő idény csapatának összeállításáról is szól minden évad második fele.

A Giannis Athaansopoulos vezette szakmai stáb – Jámbor János tulajdonossal, valamint Sarlós Márton ügyvezetővel karöltve – célja egyértelműen az, hogy együttesünk lépésről lépésre tovább erősödjön, és a magyar aranyérmekért való minél sikeresebb küzdelem mellett a nemzetközi kupaporondon is egyre meghatározóbb szereplővé váljon.

A következő napokban, hetekben bemutatjuk a 2023/24-es szezon játékoskeretét: a sort az első érkezővel, a saját nevelésű feladó Märcz Mirával, az NB I-es együttesünk csapatkapitányával, vezérével kezdjük.

– A Békéscsaba elleni bajnoki döntőn – csakúgy, mint egy évvel korábban az azóta már stabil kerettag Cili – belekóstolhattál a felnőttcsapat légkörébe. Hogy élted meg ezt a bő egy hetet?

– Nagy megtiszteltetés volt, hogy az azóta már ismert okok miatt megkértek, segítsek be a nagycsapatnál, remek lehetőség volt mindez arra, hogy kicsit belekóstoljak, milyen egy extraligás bajnoki döntő – kezdte honlapunknak Märcz. – Mindenki segítőkész volt, gyorsan befogadtak a többiek, minden egyes pillanatot élveztem. Az pedig, hogy a második meccsen Giannis pályára is küldött, még szebbé teszi az emléket. Először mindannyian azt hittük a sarokban, hogy Cili megy majd be nyitni, amikor viszont kiderült, hogy én mehetek, teljes lett az extázis a cserék között. Azt gondolom, mindenkinek, aki valaha is elkezdett sportolni, az a vágya, hogy ilyen mérkőzéseken szerepelhessen, nagy dolognak tartom, hogy mindez ilyen fiatalon megadatott. Ugyanakkor remélem, ez nem az utolsó alkalom volt.

– Milyen érzések kavarogtak benned, amikor Giannis, illetve Marci közölte, az extraligás csapatnál számítanak rád ősztől?

– Őszintén megmondom, elsőre fel sem fogtam, hogy megkerestek… Úgy nézett ki a dolog, hogy Marciék kérték, egyik vasárnap menjek le Giannishoz különedzésre. Ott voltam egy bő órát, ami után azt kérdezte, számítok-e valamire. Ekkor esett le a tantusz, hogy akkor lehet, ez egy amolyan próbajáték volt, és elkezdtem reménykedni. Pár nappal később Marci jelezte, hogy üljünk le beszélni, és akkor mondta el, mi a helyzet, és hogy számítanának rám. Nem sokat kellett gondolkodnom, hiszen Magyarország egyik legjobb csapata, egyben a nevelőegyesületem kínált nekem lehetőséget arra, hogy az első csapatban röplabdázzak. Az egyetemmel kapcsolatos dolgok miatt volt csak egy pici bizonytalanság, de mivel jelezték, ebben maximálisan támogatnak, gyorsan döntöttem.

– Milyen volt az NB I-es szezon?

– Amikor tavaly kiderült, hogy Gáborral, a másodosztályban indulhatunk, mindenki pozitívan állt a dologhoz, hiszen ekkora fejlődési lehetőséget nem minden nap kap az ember. Gáborral dolgoztam a válogatottnál, szerettem a közös munkát, így már augusztusban alig vártuk a szezon kezdetét. Sokkal színvonalasabb meccseket vívhattunk így, mint egy utánpótlás-bajnokságban játszottunk volna, ahol általában csak a hatos döntők jelentették a legnagyobb izgalmat. A Magyar Kupában extraligás csapattal is nagyot csatáztunk, ami jó alapot adott az egész idényre. Rengeteget tanultunk, sokat léptünk előre egyénileg, csapatszinten és hozzáállásban is.

– Milyen volt csapatkapitányként kordában tartani a többieket, főleg a csapat nagy részét adó, nálatok eggyel fiatalabb korosztályba tartozókat?

– Megtisztelő volt, hogy a lányok engem választottak kapitánynak, remélem, megháláltam a bizalmukat, a visszajelzésekből mindenesetre azt gondolom, sikerült. Úgy érzem, sikerült felnőtt hozzáállást mutatnunk a „kicsiknek”, akiknek az U17-es bajnokság után még nagyobb ugrás volt a felnőttidény. Biztos, hogy elfogadóbbak lettünk egymással, a kisebb feszültségek is megszűntek, a szezonunk sikerének egyik kulcsa a nagyszerű csapategység volt, mindig mindenki hozzá tudta tenni a magáét az edzéseken és a mérkőzéseken is.

– Édesapáddal – az olimpiai bajnok vízilabdázó Märcz Tamással – mennyire szoktatok otthon „szakmázni”, mennyire kéred ki a véleményét?

– Az edzésekről szoktunk beszélgetni, de soha nem szakmai dolgokról, mert mindig elmondja, hogy nem ért a röplabdához. Így inkább mentális dolgokkal kapcsolatban mondja el a véleményét, de nem üti bele az orrát a sportolói életembe. Miután Marci megkeresett, az volt az első mondata, hogy bárhogyan is döntök, ő már amiatt büszke rám, hogy egyáltalán felmerült a nevem a felnőttcsapatnál. Tudom, hogy mindenben támogatni fog ezután is, ha szükségem lesz rá, nyugodtan fordulhatok hozzá.

– Mik a terveid a nyárra, hol és hogyan pihensz, illetve készülsz majd az augusztusi edzőtáborra?

– Konkrét terv még nincs, válogatott nekünk sajnos már nincs, de igyekezni fogok aktívan tölteni a nyarat. Egyeztettem már a stábbal, amikor tudok, akkor fel fogok menni majd a Folyondárba különedzésre is, hogy fizikálisan és mentálisan is készen álljak a következő szezonra, ami nem lesz kis falat.

Támogatóink

Arany támogató

Ezüst támogató

Bronz támogató