Athanasopoulos: boldog vagyok, de már a jövőn gondolkozom

– Mik a gondolataid így, lassan egy héttel a szezon vége után?

– Még mindig fantasztikus érzések kavarognak bennem, nagyon boldog vagyok, hogy három meccs alatt lezártuk ezt a döntőt és a mi nyakunkba került az aranyérem – kezdte értékelését honlapunknak a szakember. – Megmutattuk, hogy miénk volt Magyarország legjobb csapata ebben az idényben, főleg a finálé utolsó mérkőzésén nyújtottunk rendkívül meggyőző teljesítményt.

– Ilyen sima bajnoki döntőre számítottál, vagy téged is meglepett, hogy ekkora különbség volt a csapatok között?

– Már az előző idény előtt, amikor ideigazoltam, azt mondtam, hogy január után fogjuk a legjobbunkat nyújtani. Ez most is így volt, ebben a Bajnokok Ligája sokat segített, mert az ottani nehéz pillanatból tudtunk a kupában és a bajnokságban is profitálni. A bajnoki elődöntőtől tisztán látszott, hogy meccsről meccsre jobb formában vagyunk, végül sikerült a szezont egy gyakorlatilag tökéletes mérkőzéssel lezárni. A finálé kulcsa ugyanakkor nem ez, hanem a második, békéscsabai összecsapás volt, ahol az első szettben 16-9-ről, a harmadikban 23-19-ről tudtunk fordítani. Soha nem adtuk fel, végig hittek a lányok magukban és egymásban.

– Mi kell ahhoz, hogy a szezon közben is sikerüljön ezt a szinte tökéletes játékot produkálni? Mert gondolom a végső cél ez lenne.

– Igen, ezen már én is sokat gondolkodtam a szezon vége óta. Sokat beszélgettünk erről Marcival és Jámbor úrral is, az első számú terv az, hogy az előszezonban a korábbinál komolyabb ellenfelekkel találkozzunk, mert szükségünk van arra, hogy egy nálunk jobb csapat ellen kiderüljenek a gyengeségeink. A másik kritikus időszak a karácsonyi, amikor közel húsz napig nem volt tétmeccsünk, ekkor is nagyon kiestünk a ritmusból, biztos vagyok abban, hogy a hazai Mulhouse elleni meccsünk ennek lett az áldozata. Nyilván emellett mindig lesznek olyan előre nem látható tényezők, mint a kisebb sérülések, betegségek, de szeretnénk minél kiegyensúlyozottabb játékot nyújtani.

– A szezon során egy számodra is új helyzettel kellett megbirkóznod, hiszen Fancsi az utolsó hónapokban már gyermeket várt. Mennyire volt nehéz mindezt kezelni?

– Őszintén szólva ennek az egész dolognak az elején csak azt vettem észre, hogy kétszer-háromszor nem úgy ment a labdákért, mint korábban, így – mint ahogy ilyen esetben mást is – félrehívtam és kérdeztem tőle, hogy mi a baj, túl sok volt-e a kondi, fáradt-e, de ezek egyikére sem mondta, hogy igen. Aztán nem sokkal később odajött hozzám, és elmondta, hogy babát vár, én pedig amellett, hogy minden kérdésemre választ kaptam, hihetetlenül örültem a boldogságának. Apaként nyilván másként látom ezt az egész kérdést, tudom, mit jelent családot alapítani és felnevelni egy gyereket. Próbáltam megnyugtatni, hogy minden rendben lesz, ő pedig biztosított arról, hogy ha tudja, végigjátssza a szezont. Úgy láttam, meglepődött a reakciómon, de elmondtam neki, ebben a helyzetben semmit nem számít, hogy milyen érmet nyerünk vagy nem nyerünk, vannak az életben ennél sokkal fontosabb dolgok, tényleg őszintén örültem a boldogságának. Persze emellett egyből elkezdtünk azon gondolkozni, hogyan menedzseljük majd az edzéseket és meccseket, amiben volt kihívás, mert ilyenben még nem volt részem pályafutásom alatt. A döntő második mérkőzésén aztán így is pályára küldtük Fannyt, aki Yuliyával együtt megváltoztatta a találkozó képét, nagy szerepe volt abban, hogy nyerni tudtunk. Minden tiszteletem az övé, és nagyon sok örömöt és boldogságot kívánok nekik!

– Mi lesz a cél a következő szezonban? Milyen elvek mentén változik a játékoskeret?

– Azt gondolom, most is sikerült időben elkezdeni a csapatépítést, nemcsak a pályán, hanem a háttérben is jó munkát végeztünk. A cél itt a Vasasnál mindig ugyanaz: évről-évre megpróbálni előre lépni és harcban lenni az aranyérmekért. Azt egyelőre nem tudom, hogy a MEVZA-ligában is újra elindulunk-e, ez még sok összetevőtől függ, de az európai porondon szeretnénk még jobban teljesíteni. A mögöttünk hagyott idényben összességében jó teljesítményt nyújtottunk, szettveszteség nélkül feljutottunk a BL-ben a főtáblára, ahol ott sok esetben csak két-három ponttal maradtunk alul a szetteken belül a topcsapatokkal szemben is. Az új igazolásokkal ezen próbálunk meg még javítani, remélem, az elvégzett munkánk elég lesz ahhoz, hogy ezen a szinten is fejlődjünk.

– Stuttgartban egyszer már sikerült felépíteni egy stabil BL-csoportkörös, majd onnan is továbbjutó csapatot. Nyilván itt nem ugyanazok a gazdasági és egyéb lehetőségek sem, de látsz lehetőséget arra, hogy közeledjünk ahhoz a szinthez?

– Két olyan faktor van, amiben ott egyszerűbb dolgunk volt: az egyik a liga színvonala, a másik a külföldiekre vonatkozó szabályok. Előbbivel kapcsolatban el kell mondani, hogy ott az utolsó helyezett csapat ellen sem mehetsz biztosra, ha nem figyeltél oda, könnyen kikaphattál. Itt Magyarországon azért nagyobb különbség van a klubok anyagi lehetőségei között, illetve az együttesek eltérően gondolkoznak a keretösszeállításokról. A második faktor abból a szempontból fontos, hogy a játékosokra költendő pénzt másként tudod elosztani, ha nincs szabályozva az egyszerre pályán lévő légiósok száma. Ettől függetlenül azt gondolom nyilvánvaló, hogy nem írtam volna alá további három idényre, ha nem hinnék a Vasasnál végzett munkában. Lépésről lépésre haladunk és építkezünk, a vereségekből igyekszünk tanulni, és amellett, hogy a magyar játékosok képzésére próbálunk kiemelten odafigyelni, bízunk abban, hogy a többi magyar csapat is tud fejlődni.

– Jó is, hogy említetted a magyarokat, mert az utolsó kérdés éppen a Kőnig Gábor edzette NB I-es csapatra vonatkozik: milyennek látod az ottani munkát és a fiatalok nagycsapatba kerülési esélyeit?

– Jó pár meccset, és még annál is több edzést láttam a fiókcsapatunknál ebben a szezonban, amikor volt rá időm, figyelemmel követtem a teljesítményüket a mindennapokban is. Nagyon hasznos volt számukra a felnőttmezőnyben való szereplés, és megmutatták, mekkora potenciál van bennük. Az, hogy a következő lépést is meg tudják-e tenni, nagy részben rajtuk múlik, mert a szakmai háttér Gáborral adott a fejlődésre. Dolgozzanak úgy, mint eddig, én itt leszek és figyelni fogom őket, kívánom, hogy minél többükkel dolgozhassak a következő években, mert a tehetség sokukban megvan.