Születésnapi nagyinterjú együttesünk másodedzőjével, Karmen Kocarral.
Kerek évfordulóhoz ért csapatunk másodedzője, az egykori szlovén válogatott feladó Karmen Kocar. A trénerrel – aki az idény elején, Giannis Athanasopoulos távollétében vezetőedzőként tevékenykedett – beszélgettünk.
„Eddig mindent elértünk, amit erre a szezonra célként kitűztünk, hiszen veretlenek vagyunk a bajnokságban és bekerültünk a Bajnokok Ligája főtáblájára. Persze ez csak az út eleje, az igazán fontos meccsek majd az idény második felében jönnek, de a társaság remekül dolgozik, meccsről meccsre jobbak vagyunk, csapatként is fejlődünk. Ebben nyilván közrejátszik, hogy sok játékos maradt az előző idény után, ismerik egymást és a játékrendszert is, így tudjuk, mire számíthatunk egymástól” – fogalmazott Kocar.
Kiki a szezon elejére visszaemlékezve kiemelte: jó értelemben stresszes időszak volt, amíg Giannis nem volt itt.
„Nyilván volt rajtam nyomás, meg akartam felelni az elvárásoknak, hogy Giannis visszatérésére minden készen álljon. Tudtuk, hogy nem lesz sok ideje a csapattal, ráadásul az előszezonban is szinte hétről hétre változott minden. Kezdetben kevesen voltunk, aztán visszakaptuk a válogatott játékosokat, majd szinte egyből jöttek az edzőmeccsek” – tekintett vissza a szlovén szakember.
Kiemelte, hálás, hogy Giannis és a klub is bízott benne, sok hasznos tapasztalatot gyűjtött, amit a jövőben biztosan tud majd hasznosítani. A kérdésre, miszerint a jövőben vállalna-e vezetőedzői feladatot, úgy felelt: ha majd eljön az ideje, és lesz rá lehetőség, akkor biztosan belevág, de egyelőre még nem érzi magát készen erre.
„Amikor tavaly nyáron ideszerződtem, a klubról, a körülményekről és a magyar bajnokságról sem tudtam túl sokat. Persze ismertem a Vasast, tisztában voltam az eredményeikkel, de Giannis ittléte olyan lehetőség volt, amelynek kihasználásán nem sokat kellett gondolkodnom. Izgatottan jöttem Budapestre, mert tudtam, hogy egy szép városban élhetek, és eddig nem is csalódtam: mindent, amit elterveztem, sikerült megvalósítanom” – fogalmazott Kiki, aki éppen ezért nem sokat gondolkozott az előző idényben a szerződéshosszabbításon.
A játékoskarrierjével kapcsolatban azt mondta, nem maradt benne hiányérzet, legkedvesebb emlékei között pedig a Stuttgarttal a Német Kupában való aranyérmet – ahol a döntő legértékesebb játékosának is megválasztották -, valamint a Mariborral a Szlovéniában szerzett aranyakat emelte ki.
„Mariborban játszottam a legtöbbet, így azt tekintem leginkább a hazai csapatomnak. Emellett Stuttgartban éreztem még magam a legjobban, hiszen Giannis feleségével, Sonjával régóta remek, baráti kapcsolatot ápolok, így ott is +otthon+ voltam. Straubingban egy kicsi, de annál családiasabb klubban szerepeltem, azt is nagyon szerettem” – jelentette ki Kocar, aki edzői közül első, szlovéniai trénerétől tanulta a legtöbbet. Elmondása szerint ő volt az, aki elhitette vele, hogy külföldön is lehet keresnivalója.
„Ez talán kicsit korábban eljött, mint terveztem, mert a klubom egyik pillanatról a másikra megszűnt. Ennek ellenére semmit nem bánok, hosszú és tartalmas karrierem volt” – mondta a tréner, aki évek óta aktív részese az egyik amerikai ügynökség horvátországi nyári programjának, amelyben tengerentúli játékosok érkeznek Európába röplabdázni és világot látni.
„A kinti röplabdakultúra teljesen más, mint az európai: egy-egy nyári táborban a szülők hihetetlenül sok pénzt kifizetnek, hogy a gyerek mozogjon, sportoljon. Egy ilyen táborban 15 pályán 200 gyerekkel foglalkozunk egyszerre, ami igen kimerítő, ugyanakkor remek tapasztalatszerzés. Szeretem azt a röplabdakultúrát is, de Európában nőttem fel, így utóbbi azért közelebb áll hozzám” – zárta Kocar, akinek ezúton is boldog születésnapot kívánunk!