Három nap múlva Békéscsabán megkezdődik az idei utolsó nagy menetelés.
Már csak három nap van hátra a szezon utolsó, legfontosabb megmérettetéséig: csütörtök este hatkor elkezdődik a magyar bajnoki döntő, ahol Közép-európai Liga- és Magyar Kupa-győztes együttesünk az alapszakaszelső Swietelsky-Békéscsabával találkozik.
A két klubot és csapatot nem kell bemutatni egymásnak: mióta a BRSE belépett a „nagyok” táborába, azóta számtalan emlékezetes, és a mi szempontunkból sok nem túl jó emléket hozó csatát vívtunk a viharsarkiakkal.
Először a 2012/13-as szezonban találkoztunk a Békéscsabával a bajnoki végjátékban, akkor az elődöntőben két sima és egy szoros meccsen sikerült döntőbe jutnunk. Ezt követően azonban hosszú bajnoki sikertelenség vette kezdetét: a következő négy idényben egyaránt a Vasas ellen lettek bajnokok a békéscsabaiak, ezek közül csak a 2014/15-ös fináléban sikerült meccset nyernünk.
A rossz széria a 2018/19-es, végül a mi bajnoki címünkkel zárult szezonban szakadt meg: október 10-én, idegenben tettünk pontot egy 18 meccses nyeretlenségi sorozat végére azzal, hogy 3-1-re legyőztük a BRSE-t. Békéscsabán azt megelőzően 2014 októberében nyertünk meccset.
Az azóta eltelt idényekben kiegyenlítettebb lett a párharc, hol mi, hol ellenfelünk örülhetett, idegenben és hazai környezetben is mindkét csapat tudott borsot törni a másik orra alá. A mostani szezonban négyszer találkoztunk Tóth Gábor alakulatával, és bár az őszi bajnokin Békéscsabán a hazaiak örülhettek 3-0-s sikerüknek, a Magyar Kupában kettős győzelemmel jutottunk döntőbe (3-0, 3-2), és a bajnoki „visszavágón” is mi nyertünk (3-1).
A BRSE ötszörös bajnokként azért (is) játszik a fináléban, hogy utolérje hatszoros aranyérmes csapatunkat – amely a címvédő Nyíregyházával, a Tungsrammal és az Eger társbérletben áll az örökranglista harmadik helyén -, számunkra pedig az is a tét, hogy egyedül álljunk a bronzérmes helyen, és közelebb kerüljünk a 11 elsőséggel éllovas NIM SE-hez.
Emellett persze tét a következő szezon Bajnokok Ligája-szereplése mellett sok minden más is, ez azonban mind csak játék a számokkal és a betűkkel: a két csapat, a játékosok, a stábok és a szurkolók számára most csak egyetlen dolog számít igazán, hogy a végén kinek a neve kerül fel a bajnoki címért járó serlegre, és kiknek a nyakában fog ott lógni az aranyérem.