Hat év után újra a Vasasban Fábián Fanny

Csapatunk régi-új feladója a Békéscsabától szerződött együttesünkhöz

Hat évvel és négy csapattal az után, hogy legutóbb Vasas-mezt viselt, visszatér Óbudára saját nevelésű feladónk, Fábián Fanny. A 25 esztendős játékos 2011 és 2014 között két bajnoki aranyérem mellett három Magyar Kupa-győzelmet ünnepelhetett együttesünkkel, és most nem titkoltan azzal a céllal szerződött „haza”, hogy tovább növelje aranyérmei számát.

– Mennyire volt nosztalgikus érzés benned most, hogy ismét a hazai öltözőt kellett használnod?
Kicsit fura, de jó érzés volt, még ha alaposan meg is változott a Folyondár arculata az új csarnokkal, illetve azzal, hogy más helyen van az öltözőnk – mondta honlapunknak Fanny csapatunk otthonában, a Folyondár Sportközpontban. – Kicserélődtek az emberek is, de azért Kőnig Gábornak nagyon örültem, hogy megint láthattam és volt lehetőségem vele edzeni. Sajnálom, hogy nem ő lesz a másodedzőnk.

– Mennyire maradtak meg a régi vasasos kapcsolatok?
– Sokakkal mind a mai napig nagyon jó barátságban vagyunk, szóval abszolút megvan. Borsos Lilivel, Gubicza Laurával, Takács Bernadettel, vagy éppen Bánlaki Máriával gyakran beszélünk, és ha időnk engedi, találkozunk, míg a többiekkel, ha nem is napi szinten, de ugyancsak tudunk egymásról.

–  Hogyan telt a kijárási korlátozás időszaka?
– Nekem alapvetően nagyon jól, az ugyanakkor hiányzott, hogy több időt tölthessek a családommal. A vírushelyzet ideje alatt be voltunk zárva, anyuékkal egyáltalán nem találkoztam, otthon lenni ugyanakkor jó volt, szeretem, mert minden lehetőségem megvan a kikapcsolódáshoz. Tudtam edzeni, sokat voltam a kertben, sétáltunk a kutyákkal, az egész éves nagy pörgés és sok utazás után jó volt kicsit magamra is odafigyelni. Le tudtam ülni olvasni, festettem, sokat főztem, nem bántam, hogy kiszakadtam a röplabdából.

– Közel öt éve, 2015 nyarán szerződtél el Budapestről. Milyen volt nagyvárosi lányként kisvárosokban élni?
– Amikor Békéscsabára igazoltam, nagyon tetszett a nyugalom, hogy mindent meg lehet közelíteni, az emberek megismertek, és úgy összességében is bejött a kisvárosi élet. Kaposváron nagyon szerettem lakni, de az eltöltött évek száma miatt Békéscsaba került legközelebb a szívemhez. Egy idő után azért hiányzott a pörgés, ami egészen kiskorom óta körülvett.

– Melyik állomáshelyedre emlékszel vissza legszívesebben?
– Csapatilag az első békéscsabai szezonomra, amikor bajnokok és kupagyőztesek lettünk, ám akkor nagyon honvágyam volt, furcsa volt, hogy elszakadtam a családomtól. A mindennapi élet szempontjából Kaposvár volt a legjobb, nagyon sok barátra tettem szert, egyetemre jártam, ráadásul az egyik nagymamám pécsi, így őt sokszor meg tudtam látogatni.

– Az előző vasasos időszak óta eltelt időben melyik edződdel szerettél a legjobban együtt dolgozni?
– Kettőt emelnék ki, Sasa Nedeljkovicot és Vasja Samec Lipicert. Utóbbi esetében azt kell mondanom, korábban nem volt olyan edzőm, akivel emberileg is ennyire megtaláltam volna a közös hangot. Bármikor bármivel kapcsolatban le tudtam ülni vele beszélni, nem csak a röplabdáról, ráadásul tudta, mire van szükségem az edzéseken és a mérkőzéseken ahhoz, hogy a legjobbamat tudjam nyújtani. Sasa technikailag és taktikailag volt igazán kiemelkedő, és bár akkor rengeteg meccset játszottunk és nagyon fárasztó volt az a szezon, minden úgy volt felépítve, hogy bírjuk a menetelést. Nehéz volt, de túléltük és meglett a haszna a vele töltött idénynek.

– Az egyik, ha nem a legnagyobb riválisunktól érkezel vissza Budapestre. Ti lent Békéscsabán hogy éltétek meg a Vasas elleni mérkőzéseket?
– Az első BRSE-s évemben talán még benne volt az, hogy a Vasast nagyon le szerettük volna győzni, de az utóbbi két idényben inkább a Nyíregyháza ellen vívtuk a legfeszültebb csatákat, illetve a Sasa miatt a Kaposvár elleni mérkőzést is nagyon várta mindenki.

– Miben változott, miben lett több Fábián Fanny az eligazolása óta eltelt hat évben?
– Úgy érzem, sokat tapasztaltam, ezáltal a játékban jobban átlátom a dolgokat, mondhatjuk, benőtt a fejem lágya. Nyilván ahhoz képest, amikor 18 évesen a felnőtt csapatba kerültem, más, hogy általában már az idősebb játékosok közé tartozom, így nem feltétlenül nekem kell hálót pakolnom vagy mondjuk labdát szednem.

– Hogyan éled meg azt, hogy a legtöbb állomáshelyeden általában második számú feladóként számoltak veled?
– Igazából többször is úgy volt, hogy első számú feladónak megyek, de aztán az élet minden alkalommal úgy hozta, hogy nem így lett. Ennek ellenére nem tartom magam emiatt balszerencsésnek, hozzászoktam a helyzethez, együtt tudok ezzel élni. Igyekszem maximálisan kihasználni, amikor játéklehetőséget kapok, mindig azzal a céllal lépek pályára, hogy a lehető legtöbbet kihozzam az adott mérkőzésből, szettekből, labdamenetekből. Nyilván amikor a cseresarokban állok, és nem tudok segíteni, az nem jó érzés, de mostanra már megvan a kellő magabiztosságom akkor is, ha a meccsek közben dobnak be a vízbe. Tudom, milyen szituációban mit várnak el tőlem, és az edzők is elmondják, hogy csapatnyugtatási céllal küldenek be, vagy amiatt, hogy próbáljak meg valami váratlant húzni. Van már mögöttem annyi edzés, illetve meccstapasztalat, hogy nem remeg meg a kezem, nem fordul meg a fejemben, hogy jajj ez most lehet, nem fog sikerülni. Egy feladónak egyébként is minden másodpercben magabiztosan kell játszania, ezt kell az ütői felé sugároznia.

– Kivel szerettél legjobban együtt játszani?
– Tanja Maticot (jelenleg a Kaposvár játékosa – a szerk.) nagyon szerettem, mert olyan típusú ütő, aki minden labdát megpróbál megoldani, nem azt keresi, esetleg mi volt a rossz a feladásban. A centerek közül Bodnár Dorkával (a BRSE játékosa, aki gyermekáldás miatt a következő szezont kihagyja – a szerk.) három szezon alatt nagyon jól összeszoktunk, szinte bármilyen szituációban +megtaláltam+ a pályán.

– Mit vársz a Kubával való közös munkától?
– Őszintén szólva csak jókat hallottam róla, és azt is tudom, hogy Vasjával nemcsak jó barátok, hanem hasonló az edzői filozófiájuk is, így nem hiszem, hogy bármi problémánk lesz egymással.

– Mit vársz magadtól az előttünk álló idényben?
– Csak pozitív dolgokat, jó és erős közösséget, jó hangulatot, mert rengeteget javít egy csapat teljesítményén, ha nincs széthúzás – mindkettőről van tapasztalatom… Fontos, hogy a röplabdán kívül másról is tudjunk beszélgetni, de az elsődleges, hogy a pályán a végsőkig küzdjünk egymásért. Szeretném újabb két aranyéremmel bővíteni a gyűjteményemet, és a Bajnokok Ligája csoportkörében is pályára szeretnék lépni.

———————————————————————————————————–

NÉVJEGY
Név:
Fábián Fanny
Születési hely, idő: Budapest, 1994.09.19.
Posztja: feladó
Magasság: 172 cm
Súly: 60 kg

Eddigi klubjai: Vasas Óbuda (-2014 és 2020-), TFSE (2014-2015), BRSE (2015-2016, 2018-2020), Jászberény (2016-2017), Kaposvár (2017-2018)

Legnagyobb sikerei: 3x magyar bajnok (2012, 2013, 2016), 4x Magyar Kupa-győztes (2012, 2013, 2014, 2016), Közép-európai Liga-ezüstérmes (2016), CEV Kupa-elődöntős (2019)​

Fotók: jbrk.hu, sonline.hu

Támogatóink

Arany támogató

Ezüst támogató

Bronz támogató