Windisch Kinga újra piros-kékben

Windisch Kinga személyében újabb korábbi játékosunk tér vissza a Folyondár utcába.

Kiss Gréta után újabb korábbi Vasas-játékos szerepel ősztől ismét a Folyondár utcában: Windisch Kinga négyéves amerikai kitérő után tér vissza Magyarországra, és ölti magára a 2020-2021-es szezonban bajnoki- és Magyar Kupa-címvédő együttesünk szerelését.

"Már a középiskola alatt is többször felmerül bennem, hogy akarok-e egyáltalán még röplabdázni, és a kinti egyetemi időszakban is voltak nehezebb pillanataim, hullámvölgyeim, honvágyam, amikor nagyon nem hiányzott ez az egész – kezdte visszatekintését az elmúlt évekre Kinga, vagy ahogy sokan ismerik, Kengi. – Volt bennem olyan gondolat is, hogy kint maradok Amerikában mesterképzésre, de ott csak strandröplabdázni lehetett volna, arra meg nagyon kevés helyen van ösztöndíj, így aztán ezt elvetettem. Amikor idén télen végleg hazaköltöztem, akkor erősödött meg bennem, hogy nem szeretnék még végleg elköszönni a sporttól és mindenképpen szeretném itthon is megmutatni, mennyit fejlődtem odakint. Felmerült, hogy NB I-be megyek, de rájöttem, az nem nekem való, mert ha valamit csinálok, azt szeretem maximálisan csinálni. Nem napi egyet akarok edzeni, ráadásul tudom, hogy nem fogok 40 éves koromig a pályán ugrálni, mert szeretném még fiatalon hasznosítani az egyetemen megszerzett tudásomat is. Így jött képbe a Vasas, nagyon örülök, hogy Sarlós Márton és Jakub Głuszak megadta nekem a lehetőséget, hogy a jelenlegi legjobb magyar klubnál méressem meg magam.”

Vasasos múltjával kapcsolatban azt mondta, kellemes emlékeket őriz arról a másfél évről, amit itt töltött, szerette az itteni közösséget, a szurkolókkal meglévő közeli kapcsolatot – utóbbit különösen fontosnak tartja, ugyanis nagyon sokat jelent számára, hogy a drukkerek mindenhova elkísérik a csapatot. Meglátása szerint Magyarországon a Vasas szurkolótábora a legjobb, ami nagyban köszönhető a sikerekkel teli múltnak és jelennek is, éppen ezért nagyon boldog, hogy ebbe a klubba térhet vissza.

Egyesült államokbeli négy évével kapcsolatban elmesélte, a kinti tanulás fő oka az iskola és az edzések itthon nehezen megoldható összeegyeztetése volt.

"Két egyetemre jártam, de igazából a második két év váltotta valóra igazán azokat a reményeimet, ami miatt kimentem. A Coastal Carolina Egyetemen kezdtem Forman Józsefnél, amit egyébként szintén nagyon szerettem, de valami mégis hiányzott. Azt éreztem, lehet jobb és több, hiszen a CCU-val mindkét évemben simán nyertük meg a konferenciánkat, de a következő lépcsőfok túl magasnak bizonyult. Az iskola sem volt annyira megerőltető, ráadásul nekem a hely maga sem jött be annyira, így úgy döntöttem, váltok” – emlékezett vissza az első két szezonjára Kengi.

Amerikában az egyetemek közötti váltás egyáltalán nem egyszerű, elég hosszadalmas és sok papírmunkával járó folyamat, ám ütőjátékosunknak szerencséje volt ,és viszonylag hamar egymásra találtak a Utah csapatával.

"Szinte minden szempontból tökéletes volt a utah-i igazolás. Amerika nyugati partját jobban szeretem, a PAC-12 konferencia az egyik legerősebb, az iskola is keményebb volt, és hát a csapat is: minden egyes edzésen elvárták, hogy jobb legyél, mint előző nap, különben hamar a partvonal mellett találhattad magad. A mérkőzéseinket több ezer ember előtt játszottuk hihetetlen hangulatban, magas színvonalon. Az első hetekben nehéz volt beleszokni abba az ott zajló munkába, de aztán megtanultam ehhez mérten élni, edzeni, mindent maximális odaadással csinálni. Szinte minden adatunk benne van egy számítógépes rendszerben, ha nem tudtál folyamatosan fejlődni, akkor nagyon hamar elvittek beszélőre” – adott betekintést a utah-i  mindennapokba Windisch Kinga.

Kiemelte, mindennek megvolt a maga következménye, de az eredmények nem is maradtak el: első évében a legjobb 32-ig, másodikban a nyolcaddöntőig jutottak az NCAA-ben, utóbbiban (tavaly) csak a későbbi bajnok Stanfordtól kaptak ki óriási, ötjátszmás mérkőzésen.

"A Stanforddal közös bajnokságban is szerepelünk, így ismertük őket. Hatalmas élmény volt az a mérkőzés, megszorongattuk őket, pedig nem játszottunk jól. Különleges volt az összecsapás, mert a legjobb tizenhatig soha nem jutottam el az NCAA-ben, ráadásul a szezon előtt kitűzött célunk az volt, hogy a negyeddöntőbe kerüljünk be. Közel voltunk hozzá, sajnálom, hogy nem sikerült” – fogalmazott utolsó egyetemi meccsével kapcsolatban az ütő.

Az első vasasos időszakával összehasonlítva a játék, és ezáltal az edzések is sokkal gyorsabbak voltak, amihez nehéz volt alkalmazkodnia, ráadásul ott nem volt olyan , hogy egy labdáért ne menjen el valaki.

"Melegítéssel, nyújtással általában négy órákat edzettünk, aminek a végén még mindenkitől elvárták, hogy extra gyakorlatokat is végezzen, ha volt min dolgoznia. De ezzel nem volt problémám, mert az egész közeg olyan volt, hogy erre sarkallt. Mindenki igazi versenyzőtípus volt, minden edzésen azért kellett küzdened, hogy átkerülj a háló másik oldalára, a kezdők közé. Hálás vagyok az elmúlt négy évért, mert világot láttam, tapasztalatokat szereztem, önállósodtam, érettebb lettem.  Alapjaimban nyilván nem változtam meg, de felnőttem” – mondta Kinga, aki üzleti adminisztráció szakon végzett.

Magyarországtól ugyanakkor nem szakadt el, sok itthoni barátnője megmaradt, akikkel rendszeresen tartotta a kapcsolatot a kinti évek alatt is, és a magyar bajnokságot is követte, amikor csak tudta, így képben van, mi történt itthon az elmúlt években.

A jövő szezonnal kapcsolatos terveiről elmondta, izgatott, hogy Kubával dolgozhat, mert nagyon sok jót hallott róla, és reméli, kihozza belőle, ami még benne van.

"Szeretnék fejlődni, csapatszinten pedig nagyon remélem, hogy harcban leszünk a Magyar Kupa és a bajnokság aranyérméért is” – zárta szavait Kinga, aki arra a kérdésre, miszerint hol kellett többször lebetűzni a nevét, azt felelte, itthon, kint inkább a kiejtéssel gyűlt meg az emberek baja.

Támogatóink

Arany támogató

Ezüst támogató

Bronz támogató