Głuszak: kihoztuk a maximumot

Keményen dolgozó csapatot várt, és azt is kapott tavaly nyáron kinevezett vezetőedzőnk, a lengyel Jakub Głuszak, akinek irányításával hat év elteltével ültünk fel ismét a honi röplabdázás csúcsára. A fiatal szakemberrel a szezon értékelése mellett már kicsit előre is próbáltunk tekinteni a következő idényre.

– Minden előzetes vágyad, várakozásod teljesült?

– Sok tapasztalatot gyűjtöttünk, jó munkát végeztünk, bajnokok lettünk, úgyhogy nem lehetek elégedetlen – mondta honlapunknak még hazautazása előtt vezetőedzőnk. – A szezon során minden sorozatból „kiszedtük” azt, amit ki kellett, a Challenge Kupa és a Magyar Kupa is jó tanulság volt számunkra. Remekül felkészültünk a rájátszásra, ott végig remek röplabdát játszottunk, túléltük a nehéz pillanatokat, azokra jól tudtunk reagálni, ez pedig meghozta az eredményt.

– A bajnoki cím mellett számodra mik voltak a legszebb pillanatai az idénynek?

– Sokszor kényszerültünk az idény során ötödik játszmára, és nem egyszer kerültünk abban tetemes hátrányba, ám soha nem adtuk fel. Minden egyes találkozón az utolsó pillanatig küzdöttünk, harcoltunk, így az összes ilyen mérkőzés mondanám.

– Lengyelországban is hasonló mentalitású csapataid voltak?

– A Policénál teljesen más volt minden. Rutinosabb, tapasztaltabb, sok nagy csatát megélt játékosok alkották ott a keretet, ilyen szempontból egyszerűbb volt ott a helyzetem. Ugyanakkor az itteni társaság meg nyitott volt a rengeteg munkára, edzésre, amihez nekem is fel kellett nőnöm, mert tudtam, hogy csak akkor leszünk jó csapat, ha sokat teszünk érte. Ahhoz, hogy a játékosok jól tudjanak teljesíteni, az kell, hogy örömmel röplabdázzanak. Ahhoz, hogy örömmel röplabdázzanak, szükség van arra, hogy megfelelően felkészítsük őket a rájuk váró feladatokra, hiszen akkor lesz sikerélményük. Azt hiszem, a lányokkal és a stábbal közösen sikerült valami olyat felépítenünk, amire lehet alapozni a későbbiekben.

-A január volt talán a legnehezebb periódusunk: Giota sérülése miatt majd két és fél hónapot folyamatosan végig kellett játszania Zelónak és Katának, ráadásul rengeteg meccsünk volt abban az időszakban. Mennyire volt ezt nehéz menedzselni?

– Nagyon… Amennyire lehetett, igyekeztünk őket kímélni, de azt látni kell, hogy nem lehet hét hónapon keresztül minden játékost folyamatosan jó formában tartani. Sokat variáltunk a kezdőcsapaton, részben kényszerből, részben taktikai okok miatt, de a végére megtaláltuk a legműködőképesebb opciót.

– Amihez viszont nagyon kellett Dékány Bernadett szezon közbeni érkezése.

– Igen, Berni személyében egy tapasztalt röplabdázóval sikerült megerősítenünk szezon közben a keretet, de azt látni kell, hogy az első hónapok neki is nagyon nehezek voltak. Sokat hagyott ki, rengeteget foglalkoztunk vele egyénileg, hogy amikorra igazán kell, meglegyen a megfelelő erőnléte és labdabiztossága. Biztos voltam abban, hogy a rájátszásra rendben lesz, de ehhez kellett, hogy már az alapszakasz végén megadjuk neki a lehetőséget, hiszen nem egyszerű visszaszokni a mérkőzések atmoszférájához. Azt gondolom, amikor először a kezdőbe neveztük, alaposan megleptük vele a Békéscsabát, hiszen nem tudtak rá készülni. Már akkor nagyon sokat hozott nyitásfogadásban, és bár támadásban még volt hova előrelépnie, már az első összecsapás után látszott, hogy jó döntést hoztunk az átszervezéssel.

– Ana szerepe csapatkapitányként mekkora volt ebben a sikerben?

– Mint a keretünk legrutinosabb tagja, elévülhetetlen érdemeket szerzett. Én választottam őt kapitányunkká, azt hiszem, kijelenthetjük, jó döntés volt. Amikor kellett, még keményebb munkára sarkallta a lányokat, mindenki tisztelte, felnézett és hallgatott rá. Nemcsak a pályán, hanem azon kívül is összefogta a csapatot, sok melója van abban, hogy aranyérem került a nyakunkba.

– A januári mélypont után gyakorlatilag egy hazai, Nyíregyháza elleni vereség csúfította csak makulátlan mérlegünket, hiszen amikor márciusban kikaptunk idegenben a nyírségiektől, ott 2-1-es vezetésünknél alapszakasz-győztesek lettünk, és láthatóan kiengedtünk. Mi volt a titok, már ha volt egyáltalán titok?

– Két fontos összetevő volt: egyrészt csökkent a mérkőzéseink száma, másrészt a játékosok addigra értették meg igazán, mit is szeretnék tőlük, hogyan és miért készítem fel őket a meccsekre úgy, és ahogy teszem. Addigra ismertük meg igazán a riválisokat, a lányok tudták a taktikát, edzéseken fel tudtunk készülni az ellenfelekből. Szeretek sok meccset, sok jelenetet végignézni minden csapatról, amelyikkel találkozunk, de addigra nekem is könnyebbé vált a dolgom, hiszen már nem kellett olyan alaposan kielemeznem a többieket, mert a második-harmadik egymás elleni összecsapás után tudtam, mire kell felkészülnünk.

– Így utólag már meg merem kérdezni: szerencsénk volt abban, hogy nem a Békéscsabával, hanem a Nyíregyházával kellett döntőznünk?

– Szerencsének semmiképpen nem nevezném, hiszen megdolgoztunk érte. Való igaz, talán a nyírségiek játéka jobban feküdt nekünk – nekik meg a Békéscsabáé, mint a miénk –, mint a címvédőé feküdt volna, de döntőbeli ellenfelünk is remekül felkészített, jó játékosokból álló csapat volt. És hogy akkor mi döntött? Szerintem az, hogy a kulcspillanatokban mentálisan erősebbek voltunk.

– Mondják, hogy a csúcsra elérni könnyebb, mint ott is maradni. Nyilván messze még a következő idény kezdete is, nem hogy a vége, de mire számítasz?

– Megerősíthetem a mondást, ezt megtapasztaltam már Lengyelországban is. Ezzel azonban egyelőre nem kell foglalkozunk, most boldognak kell lennünk, hogy megnyertük az aranyérmet. Amikor már teljes lesz a következő idény csapata, akkor lehet elkezdeni azon gondolkozni, hogyan tudunk még előrébb lépni. Annyiból egyszerűbb lesz a dolgom, hogy sokan maradnak az idei keretből, ők pedig már értik, hogyan szeretek dolgozni és tudják, nekik hogyan kell dolgozniuk. Két dolog ugyanakkor nagyon fontos: mi vagyunk a bajnokok, azaz mindenki ránk fog „vadászni”, illetve októberben minden csapat nulla ponttal indul. Először az lesz a célunk, hogy bejussunk a rájátszásba, aztán a többit majd meglátjuk. Azelőtt viszont vár majd még ránk egy teljesen más élmény: a Bajnokok Ligája selejtezője, ami szinte minden játékosunknak újdonság lesz. Én már tapasztaltam, milyen abban a sorozatban játszani, higgye el mindenki, hogy össze sem lehet hasonlítani a Challenge Kupával. Egyelőre azonban a családomé a főszerep, megpróbálok a következő hetekben, hónapokban minél többet adni nekik magamból.