Harmadszor is legyőztük az UTE-t az elődöntőben.
Az elődöntő harmadik összecsapására vezetőedzőnk, Jakub Głuszak maradt a megszokott felállásnál, Kántor Sándor ugyanakkor Nagy Viktóriát és Nelmaira Valdezt jelölte a kezdők közé.
Nuria Lopes da Silva támadásával indult az elődöntő harmadik összecsapása, de több hiba is belecsúszott a játékunkba, így az első labdamenetek után újpesti előnyt mutatott az eredményjelző (3-5). A folytatásban az UTE játékosai képtelenek voltak átnyitni, így hamarosan fordítottunk (9-8), Mária Kostelanská második bombája után pedig Kántor Sándor, a vendégek szakvezetője időt is kért. Ugyan a szett derekáig mi álltunk jobban, a vendégek újítani tudtak, így Głuszaknak mindkét idejét el kellett használnia, játékosai teljesítményét pedig emelt hangon kérte számon (15-18). Ahogy a szezon sorár már oly sokszor, csapatkapitányunk, Ana Tiemi vezényelt riadót, sorozatban nyitotta az jobbnál jobb szervákat, így a végjátéknak mi vághattunk neki előnyből (20-18). Kántor egy ponttal később becserélte kapitányát, Bokorné Liliom Ritát, majd a teljes stáb és az egész csapat extázisban tört ki, amikor Török Kata leszedte Naya Crittendent (22-18). Több fordulat már nem volt, da Silva támadásával behúztuk a nyitó felvonást (25-19, 1-0).
A második szettre visszatért Nelmaira Valdez az ellenfélnél, de hol erőből, hol okos megoldásokkal szinte minden akciónkat ponttal fejeztük be. A negyedik kerületiek ennek ellenére egy ideig tartották a lépést csapatunkkal, két butaságuk után azonban Kántornak akadt mondanivalója (8-5), majd Bagyinka Fanni helyére Bleicher Rékát küldte be feladni. A vendégek így is alaposan beragadtak két állásba is (13-6), és a nyitásfogadással alaposan meggyűlt a bajuk. A mi oldalunkon ugyanakkor mindenki felszabadultan röplabdázott, Ana Tiemi remekül osztotta szét a labdákat, magabiztos vezetésünk igazi, nagybetűs csapatmunka eredménye volt (17-11). Ayshan Abdulazimova begyűjtött egy sárga lapot, mivel egy neki nem tetsző ítélet után odaszólt Adler Lászlónak, és ugyan az UTE a hajrában kozmetikázott az eredményen, da Silva vezérletével, valamint Kostelanská fejjel (!) szerzett pontjának is köszönhetően huszonöt pontra kerültünk a finálétól (25-21, 2-0).
A harmadik felvonást szörnyen kezdtük (1-5), sokat rontottunk, így lengyel vezetőedzőnk rövid időn belül kétszer is magához rendelte tanítványait (4-9). Tanácsai ezúttal nem igazán használtak (5-12), a hátrányunk folyamatosan nőtt, így előbb érkezett Durst Anna feladni (6-15), majd Kostelanskát Darja Erzen, Török Katát pedig Mihály Dorka váltotta, s beállt Juhár Dalma is (8-19). Fiataljaink ugyan jó teljesítményt nyújtottak és közelebb hozták csapatunkat, de a fordításra nem volt reális esélyük, így az Újpest szépített (15-25, 2-1).
A negyedik etapra visszatért a kezdőcsapatunk, és Kostelanská majd Török is életerős támadással jelezte, hogy ismét pályán van. Megint volt tűz játékosainkban (6-6), a meccs addigi leghosszabb labdamenetét is mi nyertük, s Abdulazimova sánca, majd egy hosszúra szálló lila-fehér ütés után Kántor nyomta meg a csengőt (9-6). Két labdamenettel később ugyanígy tett, együttese pedig mínusz ötről egyre zárkózott (11-10). Egyenlíteni nem tudott az UTE, ez pedig kulcsfontosságúnak bizonyult: lányaink jó nyitásokkal kerültek egyre közelebb a hőn áhított sikerhez (20-14). A hajrá már izgalommentesen alakult, így szurkolóink Abdulazimova támadásbefejzése után ünnepelhették a döntős szereplést (25-17, 3-1).
Folytatás húsvéthétfőn, április 22-én, hazai pályán a bajnoki döntő első mérkőzésén a Békéscsaba vagy a Nyíregyháza ellen.
—————————————————————————–
EXTRALIGA, ELŐDÖNTŐ, 3. MÉRKŐZÉS
Vasas Óbuda – UTE 3-1 (19, 21, -15, 17)
Folyondár utca, 500 néző. Vezette: Jámbor, Adler
Vasas: Török 8, da Silva 10, Kostelanská 15, Dékány 9, Abdulazimova 16, Ana Tiemi 5. Csere: Bozicevic, Juhár (liberók), Durst A., Erzen 1, Mihály 2. Vezetőedző: Jakub Głuszak
UTE: Crittenden 19, Fortuna 6, Paradzik 3, Bagyinka 2, Valdez 14, Nagy V. 6. Csere: Hoque, Koszjak (liberók), Bokorné 3, Carabali 1. Vezetőedző: Kántor Sándor
EDZŐI ÉRTÉKELÉS
Jakub Gluszak: – Az elejétől tudtuk, hogy nehéz mérkőzés lesz, hiszen az Újpestnek semmi veszítenivalója nem volt, nekünk annál több. Ugyanakkor túléltük a meccset, jól játszottunk, csak a harmadik szettben felejtettünk el röplabdázni, de aztán a negyedikben visszatértünk a szintünkre. A legfontosabb az volt, hogy mentálisan jól felkészültünk, az elsőtől az utolsó labdáig harcoltunk. Egy csapat, egy szív.
Kántor Sándor: – Ha úgy is tudunk játszani, mint a harmadik szettben, akkor nem értem, miért nem játszunk végig úgy. Ha fel tudnánk venni fejben ezt a tempót – és ez ott kezdődik, hogy már edzésen is sikerül –, akkor jönne egy hétvége, amelyen az elvárt szinten röplabdázunk. A Vasas sokkal labdabiztosabb játékosokból áll, mint a miénk, ezen még rengeteget kell dolgoznunk.