Válogatott ütőnk a következő szezonban is a Vasas Óbudát erősíti!
Újabb kulcsjátékos hosszabbította meg szerződését a Vasas Óbudával: a válogatottnál is számításba vett, még mindig csak 20 éves négyes ütő, Török Kata a 2019-2020-as szezonban is csapatunkat erősíti majd. A szerződéshosszabbítás apropóján beszélgettünk játékosunkkal.
– Egy éve osztályozóra készültünk, amikor aláírtál a mostani szezonra, most az elődöntőre. A változás szembetűnő, így a kérdés részben csak költői: jól gondolom, hogy nem bántad meg, hogy tavaly ilyenkor bizalmat szavaztál a Vasasnak és a vezetésnek?
– Őszintén reméltem, hogy az előző, rendkívül sok gonddal tarkított szezon után most járni fog nekünk valami sokkal jobb, valami sokkal szebb – mondta Török Kata honlapunknak a szerda reggeli edzés után. – Nyilván Kubát nem ismertem, de bíztam abban, hogy egy fiatal edző megfelelően fog tudni motiválni engem és az egész csapatot. Mindenki nulláról, tiszta lappal indulhatott, de még így is hatalmas pozitív csalódás volt az, amit kaptunk. Gondoltam, reméltem, hogy ez az év jobb lesz mint az előző, de hogy ennyire, erre álmomban nem gondoltam volna. A Magyar Kupa és a Challenge-kupa úgy alakult ugyan, ahogy, de számomra messze ez az egyik legjobb szezonom, és ebben neki főszerepe van.
– Idén egyértelműen húzóemberré léptél elő: ez csak magabiztosság kérdése volt nálad, vagy ennyit fejlődtél technikailag, taktikailag is Kubával?
– Igazából az összes együtt. Nyilván Giota sérülése miatt is alakult úgy a dolog, hogy Zelóval végig kell(ett) játszanunk ketten majdnem az egész szezont, hiszen Dorkára a jó nyitásai és a kiemelkedő mezőnymunkája miatt főleg hátsó sorban számított Kuba, de ez – amellett, hogy az elején fejben nekem is át kellett állnom, hogy nincs, aki segítsen kívülről – önbizalmat is adott. Amikor lerendeztem magamban ezt a dolgot, már csak erre koncentráltam, és elkezdtem jól érezni magam a pályán, sok olyan helyzet volt, amikor éreztem, hogy sokkal jobban bízom magamban és a tudásomban, mint korábban.
– A játékelemeket nézve miben érzed sokkal jobbnak a mai Török Katát, mint az egy évvel ezelőttit?
– Fú, szinte felsorolni sem tudom, annyit tanultam… A támadásom sokkal jobb lett, az eddig nem létező blokkom helyett meg már találkozom a labdával, sőt, vannak ebből szerzett pontjaim is. Ez számomra még mindig teljesen hihetetlen, soha nem gondoltam volna, hogy idáig eljutok. (nevet) A fogadási technikámon sokat változtattunk, így azt egyelőre nem érzem jobbnak, mint tavaly, de tudom, hogy kemény munkával ez rengeteget fog stabilizálódni a jövőben.
– Kijelenthetjük, hogy most lettél igazán felnőtt röplabdázó?
– Hát, inkább azt mondanám, hogy ez az első év, amikor nem azt érzem, hogy én vagyok itt a "kicsi", aki feljött a felnőtt csapatba és próbál bizonyítani, hanem én is ide, ebbe a korosztályba tartozom. Még a száz százaléktól messze vagyok, de már nem az van, hogy csak juniorban érzem magam komfortosan.
– Ebben mennyi szerepe van a légiósoknak és a velük való kapcsolatodnak, kapcsolatatoknak?
– Nagyon sok! Idén sikerült egy rendkívül jó és összetartó csapatot összerakni, ahol nemcsak a pályán vagyunk jóban, hanem azon kívül is köttettek barátságok. Több tapasztalt, sok mindent megélt röplabdázó van velünk, akik nagyon sokat segítenek a pályán. Mi, magyarok továbbra is sok időt töltünk együtt, jóban vagyunk, kortól és játékmennyiségtől függetlenül egyenrangú félként tekintünk egymásra, de ugyanez igaz a légiósokra is. Az előző szezon egyik tapasztalata az volt, hogy jobban kell nyitnunk feléjük, ők ebben partnerek voltak, azt hiszem ennek köszönhető ez a jó kohézió.
– Említetted, hogy nehéz volt úgy játszani, hogy nem igazán volt pihenőd. Ebből a szempontból Berni érkezésekor inkább riválist láttál benne, vagy segítséget?
– Szerintem mindig minden játékos riválist lát abban, aki vele egy poszton játszik, hiszen mindenki játszani szeretne, amennyit csak lehet. Persze vannak olyan helyzetek, amikor nem jó érzés pályán lenni: ha nem megy úgy, ahogy szeretnéd, olyankor jól esne legalább pár pontot pihenni, jól jönne a segítség. Nyilván Berniben is riválist is látunk Zelóval, de nem volt rossz tudni, hogy ott van ő is, hiszen egy tapasztalt játékosról beszélünk. Aztán a felállás az utóbbi meccseken úgy alakult, hogy mindhárman játszunk.
– Mennyire volt nehéz amúgy így a szezon hajrájában teljesen más felállást begyakorolni? Akár támadásban, akár nyitásfogadásban, hiszen ez utóbbiban nem a megszokott párod állt ott melletted.
– Zelónak volt ez talán a legnehezebb, hiszen ő másik posztra került. Nyilván nekem is új volt, hogy átkerültem a másik négyes helyére, és egy állásban kettes helyről ütök, de azért nem volt olyan nagy újdonság, mert korábban sokat játszottam ott, csak ebben a szezonban nem erőltettük ezt. De ami a legfontosabb volt, hogy mindannyian bíztunk Kubában, hogy működni fog. Plusz már tudjuk mindannyian, hogy van egy újabb variációs lehetőség a felállásban.
– Tavaly nyáron pihentél, tanultál, feltöltődtél, azonban szinte biztos, hogy Jan De Brandt szövetségi kapitánytól idén is meg fogod kapni a válogatott meghívót. Látjuk idén Török Katát a nemzeti csapatban?
– Én lennék a legboldogabb, ha Jan meghívna, mert ott szeretnék lenni, szeretném mindenben segíteni a csapatot. Nagyon motivált vagyok, szeretnék ott is tanulni az idősebb, tapasztaltabb játékosoktól, tudom, hogy sokat fejlődhetnék a nyáron. Juniorként is hatalmas élmény volt hazai közönség előtt Eb-meccseket játszani – ez ha felnőttként is megadatna, ismét örök életre szóló emlék lenne.
– Amikor 2016-ban ide szerződtél, gondoltad volna, hogy ennyire jól és otthonosan fogod magad érezni a Vasasban?
– Nem, soha nem gondoltam, hogy pont a Folyondár utca lesz az a hely, amit röplabdás szempontból az otthonomnak nevezhetek majd. Anno utánpótlás-játékosként a Vasas mindig nagy riválisunk volt, és kívülről sose az látszott, hogy itt ennyire jó és családias a hangulat. Nagyon szeretek itt lenni, így örülök, hogy minden feltétel adott volt a szerződésem meghosszabbításához.
– Vasárnap kezdődik a rájátszás: a sikeres alapszakasz után az Újpesttel találkozunk az elődöntőben. Mit vársz, mire számítasz?
– Az elmúlt időszakban eléggé bekeményítettünk az edzéseken, mindenkin érződik egy kis fáradtság, de tudom, hogy vasárnapra csúcsformában leszünk. Az alapszakasz-győzelem már a múlt, erre nem alapozhatunk semmit, minden meccsnek úgy megyünk neki, hogy azon az adott napon kell három szettet nyerni. Nem foglalkozunk senki mással, csak a saját célunkat szeretnénk elérni. Nagyon kemény mérkőzésekre számítok, ahol a precizitáson és azon fog múlni sok minden, mennyire tudunk csapatként, egymásért és a szurkolóinkért küzdeni. Utóbbiaknak szeretnék üzenni is: nagyon köszönjük, hogy az egész szezon során mindenhova elkísértek bennünket, és ilyen nagy számban látogattak ki a meccseinkre. Most talán minden eddiginél nagyobb szükségünk lesz rájuk, így az egész csapat nevében mondhatom: remélem, az elődöntőre is nagyon sokan kilátogatnak majd buzdítani minket!