Gyimes Zsófia piros-kékben!

Az Egyesült Államokból hazatérő center a Vasas Óbudában folytatja pályafutását.

Négy év után májusban hazatér az Egyesült Államokból Gyimes Zsófia. A 22 éves center 2015-ben, az érettségi után szerződött Amerikába, ahol a Kansas State University tanulójaként négy évet játszott az NCAA-ben, azaz az egyetemi bajnokságban.

Az iskola befejezése után ősztől teljes egészében a röplabdának szenteli életét, és nagy örömünkre ezt nem máshol, mint a Vasasban teszi majd az egykoron kétszer is az év legjobb női utánpótlás-játékosának megválasztott röplabdázó.

Az alábbiakban a vele készült interjúnkat olvashatjátok.

– Az első és legfontosabb kérdés: miért a Vasas? Gondolom voltak más megkereséseid is, miért választottál minket?
– Sokat beszéltem a Vasassal, ez volt a második csapat, amelyik megkeresett még a Magyar Röplabda Szövetség honlapján egy hónapja megjelent interjú előtt. Végig nagyon családias volt a hangulat a megbeszéléseken, hiszen a stáb nagy részét már régóta ismerem, és a csapatban is vannak ismerős arcok. Szerettem volna minél hamarabb döntést hozni, hogy a szemeszter vége felé már tudjak a sulira koncentrálni, a Vasassal pedig viszonylag hamar meg tudtam egyezni. A végén az húzott ide, hogy itt jó eséllyel sokat leszek a pályán, hogy komoly tervek vannak a jövő szezonra mind a magyar, mind a külföldi sorozatokban, és azért az is számít, hogy budapesti a csapat, így végre igazán otthon lehetek.

– Láttál-e a szezonban meccset tőlünk, ha igen, külső szemlélőként mi a véleményed?
– Egy meccset végignéztem, többől pedig részleteket láttam. Nagyon szimpatikus volt a lányok hozzáállása, összetartó csapat voltak és jól kezelték a nehézségeket. Nagyon tetszett, hogy önbizalommal játszanak, mert ez meglátszik az eredményeken is. Izgatott vagyok, hogy augusztustól én is a csapat tagja lehetek majd.

– Mesélj kicsit az elmúlt éveidről: mit vártál a kinti egyetemtől, a bajnokságtól, amikor kimentél? Ehhez képest mit kaptál? Miben volt jobb, rosszabb? Mi volt a legnagyobb különbség az akkori itthoni viszonyokhoz képest? Mit volt a legnehezebb megszokni, és mi hiányzott Magyarországról a legjobban?
– Nem igazán tudtam, hogy mire számítsak, de reméltem, hogy nagyon jó élmény lesz. A bajnokság sok mindenben különbözik az otthonitól, erre számítottam valamilyen szinten, de így is nehéz volt megszokni. Szerencsére a suli elég könnyen ment, a röpivel viszont annál többet szenvedtem. A gyors játék, a más rendszer, a hosszú alapozó időszak mind megnehezítették az életem, ugyanakkor egy új családot találtam kint, rengeteg közeli barátom lett a világ minden részéről. Sok minden hiányzik otthonról, például a családom, barátaim, de az otthoni ételeket is gyakran hiányolom. Ennek ellenére minden nap próbálom emlékeztetni magam, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy itt lehetek.

– Mennyit változott körülötted a csapat a kint töltött évek alatt? Visszatekintve melyik idényben voltatok a legjobbak? A te szereped mennyit változott a csapaton belül az évek során?
– A második évünk volt messze a legjobb, akkor volt egy All American-feladónk (a liga legjobbjai közé beválasztott játékos – a szerk.), aki az egyik legjobb volt a posztján, akivel valaha játszottam. Amikor az ő korosztálya elballagott, utána jött a legrosszabb évünk, ráadásul én akkor főleg átlóként szerepeltem, mivel két feladós rendszert játszottunk. Az utolsó év személy szerint nekem a legjobb volt: a három csapatkapitány egyike voltam és végre teljes önbizalommal tudtam játszani.

– Az edzések, edzésmódszerek miben különböztek leginkább? Abban mihez volt a legnehezebb alkalmazkodnod?
– Az edzések elég más rendszerben mennek, mint amit előtte otthon tapasztaltam. Minden nap úgy kezdődött, hogy egy különböző csoport, például a liberók és a feladók fél órát külön gyakoroltak, és a többi pozíció lassan bekapcsolódott. Utána végig meccsszituációs gyakorlatokat csináltunk, persze sok nyitás-nyitásfogadással. Nagyon komplex a nyelvezete az edzéseknek, és mivel „röplabdás angolt” nem tanítanak az iskolában, ezt nagyon nehéz volt megtanulni. Emellett a játék iszonyú gyors az otthonihoz képest, és mint center, teljesen át kellett alakítanom a blokkbeli gondolkodásmódomat. Tudom, ez furán hangzik, de a technikám jó volt, csak meg kellett tanulnom „read blocking”-olni, azaz azután megkezdeni a blokkot, hogy a feladó kezét elhagyta a labda, hogy biztosan jó irányba menjek. Nálunk nagy hibának számított egyes blokkot hagyni az ellenfélnek.

– Az egyetemen mit tanultál? Az mennyire ment könnyen/nehezen?
– Business managementet és marketinget tanulok. Szezon alatt sokat hiányoztunk óráról, de a legtöbb tanár jófej volt és segített bepótolni az anyagot, vélhetően ezért is ment könnyen a tanulás.

– Külföldi szerződésben nem is gondolkoztál, mindenképpen Magyarországon szeretted volna folytatni?
– Sokáig nem gondoltam volna, hogy haza fogok menni röpizni, hiszen visszalépésnek tűnt volna, de ahogy teltek az évek, rájöttem, hogy ez egy egész más bajnokság, mint amilyenből elmentem négy éve. Nagyon várom már, hogy otthon játszhassak megint.

– Korábban egyszer – még Jókay Zoltán idejében, amikor a TF-ben játszottál – volt szó arról, hogy a Vasasba igazolsz. Emlékszel még, akkor ez végül miért hiúsult meg?
– Hát nem nagyon emlékszem már, hogy mi volt akkor a gondolatmenetem, de nagyon valószínű, hogy az utolsó évemben próbáltam inkább a sulira koncentrálni, hogy leérettségizzek, és a váltás nehéz lett volna.

– Milyen célokkal jössz haza? Egyértelműen profi szinten csak a röplabda, és ha úgy alakul, válogatottság?
– Így van, az most biztos, hogy a profi röplabda fogja kitenni az életem, hiszen végre nem kell az edzések mellett majd tanulni vagy házit írni. Örülnék, ha előbb-utóbb a válogatottban is szerepet kapnék, addig is kemény munka vár rám a Vasassal. Jó lenne jövőre bejutni a kupadöntőbe vagy a bajnoki fináléba.

– Mi(k)ben jobb a 2019-es Gyimes Zsófia, mint a 2015-ös?
– Rengeteget tanultam az elmúlt években arról, hogy milyenek az emberek, akik más kultúrákból jönnek, ettől elfogadóbb és érdeklődőbb lettem. A röplabdás nehézségek megtanítottak arra, hogy milyen keményen dolgozni és hogy milyen fontos az alázatosság a fejlődéshez, de arra is, hogy többre vagyok képes, mint régen hittem. Nem csak a röplabdában fejlődtem sokat, hanem emberileg is.

– Amikor nem a röplabdázol és nem az iskolában vagy, akkor mivel töltöd az idődet, milyen hobbid/hobbijaid van(nak)?
– Imádok festeni és rajzolni. A rajzolás mindennél jobban kikapcsol, olyasmi, mintha meditálnék. Kiskorom óta rengeteget rajzolok, és nem hiszem, hogy valaha abba fogom hagyni.

———————————————————————————————————

NÉVJEGY
Név: Gyimes Zsófia
Poszt: center
Születési idő: 1996.08.14.
Magasság: 184 cm
Csapatai: KRA/TFSE (-2015), Kansas State Wildcats (amerikai, 2015-2019), Vasas Óbuda (2019-)
Legnagyobb sikerei: Magyar Kupa-bronzérmes (2013), magyar bajnoki 4. (2014), juniorbajnok (2014), az Év női utánpótlás röplabdázója (2013, 2014), NCAA második forduló (2016)

Támogatóink

Arany támogató

Ezüst támogató

Bronz támogató